-          Lányok az Istenért gyertek már! Ja, és Robi te is…– szólt az angol tanárom, aki egyben az iskola zenei fesztiváljának a főszervezője is, Lac’ bá’ Belépve a terembe, ahol épp a fesztiválon résztvevő zenekarok tagjai jelentek meg egy megbeszélésre.

-          Jó, jó, itt vagyunk, Laci bá’ tessék megnyugodni… - nyugtattam a oktatómat, aztán köszöntünk a lányokkal a már ismerős arcoknak. Bár én mindig láttam Veruson, hogy ő ideges. Bár megvan rá minden oka, hiszen nem ebbe a suliba jár és nem is nagyon ismeri a „zenész kollégákat” mivel nem sűrűn van nálunk, úgy, hogy ők is.

-          Akkor el is kezdhetjük a megbeszélést… - kezdte Lac’ bá’ majd egy három negyed órán keresztül taglaltuk a beosztást. De ekkor öt fiú lépett be az ajtón… A No Thanx-esek:

-          Elnézést a késésért… - mondta Oli majd leültek mellénk a földre.

-          Hát ezek meg? – kérdeztem a húgomat, Krisztyt, bár lehet egy kicsit hangosan tettem mire a fiúk rám néztek és nevettek.

-          Adry… - nevetett Laci bácsi is – idén ők is eljönnek, mint vendég… Annak emlékére, hogy 25 éves az iskola…

-          Jól van nem szóltam… - mondtam majd ledőltem a székemre. És folytatódott a megbeszélés. A végén kiderült, hogy külön busszal megyünk le Sarudra, és a mi résztvevők a suli táborában leszünk elszállásolva, kiderültek a sorrendek és, hogy mikor lesz szabadidőnk.

-          Nos akkor, mindent megbeszéltünk… További kellemes nyarat, aztán találkozunk a SUF* -on… - köszönt el a tanár úr.  El is indultunk volna, mivel Vera autogramot akart kérni mikor Laci bá’ megállított minket és a fiúkat.

-          Srácok, a Nonsense Destiny mostmár negyedjére lép fel Sarudon, úgyhogy rájuk bízlak titeket… ha akartok, maradjatok a teremben, és majd ők elmagyarázzák, hogy hogy mennem a dolgok.  Na sziasztok. – mondta tanárom és elindult.

-          Muszáj a teremben kuksolnunk? Inkább együnk valamit… - ajánlotta másik testvérem. Majd kinyújtotta a kezét a fiúk felé. – Egyébként Robi vagyok. – egyenként bemutatkoztunk, aztán elindultunk enni, útközben pedig mindent elmagyaráztunk a Ntx-eseknek.

-          És, hogy-hogy Nonsense Destiny? Az azt jelenti, hogy ostoba sors nem?  - kérdezte Erik miközben leültünk egy szimpatikus asztalhoz.

-          Igen… - válaszolt Kriszty. – Régen X-reaction volt a nevünk de annyira nem illett hozzánk, úgyhogy váltani akartunk, és mivel nem tudtunk megegyezni Adryval, hogy Your Destiny vagy Nonsense így Vera kitalálta, hogy vonjuk össze a  kettőt.

-          Dióhéjban ennyi… - nevetett Vera, és szemével követte a tálcát amit roskadásig telepakolva kajával Robi elé tett.

-          Egyébként… - szólalt meg most Dávid- Ti négyen testvérek vagytok?

-          Nem… Csak ez a két lökött tyúk – mutatott rám és Krisztyre Robi – az én két húgom. Veronika pedig Adry legjobb barátnője.

-          Lökött tyúk az anyád segge! – veregette hátba Kriszty a bátyánkat, mire a társaság nevetésben tört ki. Aztán szép lassan elkezdtünk enni, amíg az a rengeteg kaja el nem fogyott.

-          És mennyi idősek vagytok? – szólalt meg Dani a hasát fogva.

-          Verus 18, Kriszty 16 lesz  2 hét múlva, Robi 21, én pedig szeptemberben 18.

-          Na akkor az átlagban…őőő…18. – számolt Erik mire a bátyám a kezet rázott vele, amit az énekes nem tudott mire vélni, így Robi gyorsan hozzáfűzte:

-          Gratulálok, ez a számolás elhagyhatatlan volt… - mire ismét nevettünk.

-          Na de menni kéne, ha egy értelmes fellépést összeakarunk hozzni, ahoz próbálni is kell… Sziasztok fiúk, további jó mulatást! – kacsintott Verus majd fölállított minket, hogy elinduljunk.

-          Hát, akkor jó próbálást…És vasárnap találkozunk! – köszöntek a fiúk is. Én pedig alig vártam a fesztivált… De sebaj már csak 2 nap.

SUF: Sarud Underground Festival – az iskola nagyszabású, 2 napos zene fesztiválja amit rendszerint Sarudon – ahogy a név is mutatja- rendeznek meg.